HÍREK

2024.03.27.
Kalandozz a Vackor Várban!

Bővebben>>

2024.02.27.
A KEFAG Zrt. erdei programjai
2024-ben


Bővebben>>


Az erdei iskola fenntartója


Kiskunsági Erdészeti és
Faipari Zrt.
(www.kefag.hu)


Társoldalaink


Faiskola és dísznövénykertészet
(www.juniperus.hu)








Tűzgyújtási tilalmak

Az “Év vadvirága” 2014-ben a szibériai nőszirom

A nőszirom nemzetség tudományos neve – Iris – görög eredetű, a mitológiában a szivárvány istennőjét nevezték így. A család – melybe még olyan közismert növények tartoznak mint pl. a sáfrányok és a kardvirágok – a nevét a nőszirom nemzetségről kapta. A ma Írisznek keresztelt hölgyek március 25-én ünneplik névnapjukat. A szibériai nőszirom tudományos fajneve (sibirica) – melyet Linnétől kapott 1753-ban – pedig elterjedésére, illetve annak kiterjedt észak-ázsiai régiójára utal. A hasonló elterjedésű fajokat euroszibériai flóraelemnek nevezzük. Latin nevének fordítása számos nyelvben, így a magyarban is megjelenik.
Erőteljes gyöktörzsből 50–100(–120) cm magasra növő kecses, kifejezetten mutatós évelő, mely virágzáskor (május–június) már messziről felhívja magára a figyelmet. Az idősebb tövek számos virágos hajtást nevelő sarjtelepe (polikormon) négyzetméteres kiterjedésű is lehet. A hazai vadon termő íriszfajok közül a legkeskenyebb levelű: szálas, sötétzöld (olykor kékeszöld), viszonylag merev, a virágos hajtásoknál rendszerint jóval rövidebb levelei mindössze 2–7(–10) mm szélesek. A legtöbbször egyszerű, ritkán kevés ágú hengeres, üreges szárainak csúcsán 1–4(–7) virág fejlődik. A virágzati buroklevelek széle és csúcsi része (néha az egész buroklevél) hártyás, idősen barnás. A lepel színe a legtöbbször ibolyáskék, de találkozhatunk világosabb és sötétebb tónusú, sőt fehér virágú töveivel is. A külső, szétálló lepellevelek töve (a szirom körme) rozsdás, hálózatosan erezett; a kiszélesedő lepelcimpákon (a szirmok lemezén) viszont fehéres mintázat látható. Termései tompás végű tokok.
Nem tartozik az ún. szakállas nőszirmok közé, azaz a külső leplek nem viselnek elálló, szőrszerű képleteket. Ezen bélyege alapján jól elkülönül a virágoskertekből jól ismert, olykor elvaduló, egyébként is robusztusabb megjelenésű és szélesebb levelű kék nősziromtól (I. germanica) is.
Leginkább a hasonló termőhelyeken élő és szintén védett fátyolos nőszirommal (I. spuria) téveszthető össze, de ennek levelei is lényegesen szélesebbek, lepelcimpái keskenyebbek, termései pedig hosszan kihegyezettek.
Lápos, mocsaras, időszakosan általában kiszáradó termőhelyeken él; a nedvesség mellett igényli a nyílt, napsütéses élőhelyeket. Üde hegyi kaszálóktól az alföldi láprétekig ma még hazánk számos vidékén megtalálható, de hiányzik a Tiszántúl középső–déli feléből.

A mérsékelt övben mint dísznövényt már évszázadok óta kultiválják, napjainkban számos kertészeti változata létezik.

Az év vadvirága:

2012: tavaszi hérics
2013: nyári tőzike
2014: szibériai nőszirom

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. További információ.. Adatkezelési tájékoztató

Elfogadom a sütik használatát.