Az év madara 2014-ben a túzok
A túzok (Otis tarda) hazánk és Európa legnagyobb termetű röpképes madara, a pusztai táj szimbóluma. Nyugat-Európa legtöbb országából kipusztult.
A 20. század elején a Kárpát-medencében még összefüggő túzokpopuláció élt, az azóta eltelt időben azonban sok helyről eltűnt, vagy végnapjait éli. Legfőbb veszélyeztetőjévé az élőhelyeiket felszámoló intenzív agrárgazdálkodás bizonyult.
Elterjedés
A túzok elterjedési területe Marokkótól az Amur torkolatvidékéig nyúlik, az eurázsiai szteppövezetben. Az egykor összefüggő európai állomány feldarabolódott. Hazánkban az utóbbi évek felmérései szerint jelentős állományai csupán a Kisalföldön, a Duna-menti síkságon, a Nagy -Sárréten, a Bihari-síkon és a Hortobágy térségében maradtak fenn.
Állománynagyság
A Kárpát-medencében az 1900-as évek elején legkevesebb 12 000 túzok élt. A trianoni határokon belüli populáció létszáma mintegy 8 000 lehetett, amely a II. világháborúig gyakorlatilag nem változott. Ezt követően azonban folyamatos csökkenés kezdődött, de a rendszeres felmérés csak 1969-ben indult meg, amikor 2 765 példányt regisztráltak. Napjainkban létszáma 1 500 egyed körül stabilizálódott.
Élőhely
A túzok a nyílt területek madara. Egyaránt megtalálja életfeltételeit a füves pusztákon és a nagyüzemi mezőgazdasági környezetben is. Utóbbi területek bővebb táplálékkínálatot, kedvezőbb mikroklímát biztosítanak számára, mint a természetes élőhelyek.
Ugyanakkor fészkei itt súlyosan veszélyeztetettek a fészkeléssel azonos időpontban történő mezőgazdasági munkálatok miatt. Legkedveltebb élőhelyei a gyepek, a lucernások, a gabonatáblák és ezek tarlói, illetve télen a repceföldek.
Költés
A hímek udvarlása - a dürgés - az időjárástól függően március végétől május elejéig, közepéig tart. A tojók többnyire a dürgőhely környékén választanak maguknak fészkelőhelyet.
Táplálkozás
Tavaszi időszakban a kifejlett állatok táplálékában magvak, levelek, hajtások, bogarak, egyenesszárnyúak, hernyók, esetenként kisemlősök, gyíkok, madárfiókák is megtalálhatóak.Télen kifejezetten növényevő, különösen kedveli a repce levelét. A fiókák az első két hétben rovart, ezt követően egyre több növényi táplálékot fogyasztanak.
Az év madara:
1979. gyurgyalag 1980. fehér gólya 1981. fehér gólya 1982. fecske 1983. fecske 1984. cinege 1985. gyöngybagoly 1986. túzok 1987. fogoly 1988. kuvik 1989. búbosbanka 1990. búbosbanka 1991. szalakóta 1992. vörös vércse 1993. barátposzáta 1994. fehér gólya 1995. fülemüle 1996. vörösbegy |
1997. harkály 1998. harkály 1999. fehér gólya 2000. kerecsensólyom 2001. bíbic 2002. sárgarigó 2003. pacsirta 2004. rozsdafarkúak 2005. parlagi sas 2006. tövisszúró gébics 2007. mezei veréb 2008. kanalasgém 2009. kékvércse és vetési varjú 2010. fecske 2011. széncinege 2012. egerészölyv 2013. gyurgyalag 2014. túzok |