Az év fája: a ZSELNICEMEGGY

Az év fája mozgalmat Magyarországon az Országos Erdészeti Egyesület 1996-ban indította útjára. Célja, hogy a hazai erdők kevésbé ismert fafajait mind a szakmai, mind a nagyközönség számára bemutassa, közelebb hozza. Az adott évben az erdészeti ismeretterjesztés, az erdei iskola programok, tanulmányi versenyek és a szakmai kutatások kiemelten fogalakoznak az év fájával.

A hazai erdők egyik legkorábban, már a lombfakadással egyidőben virágzó fafaját, a zselnicemeggyet választotta 2012-ben az év fájának az Országos Erdészeti Egyesület. Az egész Európában elterjedt fafaj termését a kőkorszaki ember fogyasztotta, napjainkban az erdők élővilágának változatosságát növelő szerepe és esztétikai értéke jelentős. A magyar nyelv ismeri még májusfaként, büdöshársként, gyöngyvirágfaként vagy apró fekete terméseire utalva vadmeggyként és kutyacseresznyeként.

Feketésszürke kérge gyógyászati jelentőségű (Cortex Pruni Padi), amelynek hatóanyaga vizelethajtó, izzasztó hatású, s köszvény, reuma és szifilisz ellen is használták. Különösen a skandináv országokban kérgéből színanyagokat vontak ki, s különböző vegyi anyagok hozzáadásával szürke, narancssárga vagy sötétbarna gyapjúfestékeket nyertek.

Borsó nagyságú, fényes fekete lédús termései keserédesek, július végén érnek. Ázsiai népek gyümölcslé és vegyes gyümölcsíz készítésére ma is alkalmazzák.

A faanyag meglehetősen rugalmas, könnyen hasítható, jól polírozható és esztergályozható, a belsőépítészetben és csónakgyártásnál gyakran találkozunk érdekes faanyagával.

Az év fája:

1996. madárcseresznye
1997. kislevelű hárs
1998. vadkörte
1999. hegyi szil
2000. barkócaberkenye
2001. bibircses nyír
2002. molyhos tölgy
2003. hegyi juhar
2004. fekete nyár
2005. közönséges boróka
2006. magyar kőris
2007. szelídgesztenye
2008. törékeny fűz
2009. mézgás éger
2010. ezüst hárs
2011. tiszafa
2012. zselnicemeggy
2013. házi berkenye
2014. mezei juhar